A sport egész életemben nagy szerepet játszott és fog is, kilenc évig díjugrattam versenyszerűen most pedig már lassan négy éve hogy öttusázom. A sport sajnos egy megbízhatatlan és kiszámíthatatlan dolog, nem lehet erre alapozni az életünket. Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, autóbaleset, betegség, jön valaki jobb vagy csak egyszerűen kiöregszünk belőle. Ezért döntöttem úgy, hogy sportpszichológus leszek ezáltal ha már nem leszek képes sportolni akkor is az életem része maradhat a sport. Mindezek mellett ameddig ez nem következik be is tudom hasznosítani az itt tanult dolgokat a versenyeim során.

Már egészen kiskorom óta az volt az álmom, hogy külföldön tanulhassak tovább, mindig is vonzott, hogy új embereket és új kultúrát ismerhetek meg. Mikor ez aktuálissá vált pont a sport miatt bizonytalanodtam el- vajon kint is fogom tudni olyan szinten csinálni mint eddig? De tudtam, hogyha elszalasztom ezt a lehetőséget akkor azt egész életemben bánni fogom. Sajnos túl soká jöttem rá erre és már nagyon sok egyetem jelentkezési határideje lejárt.

Februárban édesanyámmal elmentünk az EDUCATIO kiállításra ahol az IEC munkatársai nagyon segítőkészek voltak ők ajánlották a University of South Wales-t. Külön az iskola standja is ott volt a kiállításon ott tanuló magyar diákokkal, tudtam velük beszélni, kérdezhettem tőlük, elmesélték hogyan is működnek ott a dolgok. Pár héttel a kiállítás után már találkoztam is az IEC tanácsadómmal (Cseh Andreával) aki tényleg a legapróbb dolgokban is szívesen segített, bármilyen gondom, bajom, kérdésem volt őt bármikor hívhattam, írhattam neki sms-t vagy e-mailt (UCAS regisztráció, motivációs levél, diákhitel stb).

2016. szeptember 15-én jöttem ki, repülővel, ami szintén óriási kaland volt mert még sosem repültem ezelőtt. Facebookon felvettem a kapcsolatot egy már itt tanuló magyar lánnyal (aki mellesleg szintén sportpszichológiát tanul) és vele jöttem. Óriási nagy szerencsém volt/van vele, mert amellett, hogy az összes jegyzetét megkaptam, ő pont lakótársat keresett így a szállás kérdés is hamar megoldódott. Sajnos a kollégium elég drága úgyhogy én inkább a magánszállást javaslom.

Nagyon megértőek és segítőkészek a tanárok, ha felmerül valami probléma, azt nézik, hogyan lehetne megoldani, nem azt, hogy miért nem lehet. Rengeteg programot, kirándulást szervez az egyetem (van, amit külön nemzetközi hallgatóknak).

Van lehetőség sportolásra, sportösztöndíjra. Ugyan én még nem kezdtem el dolgozni, de sok munkalehetőség van és az egyetem is segít az álláskeresésben. Az órák tényleg érdekesek és nem fáradtság utánaolvasni dolgoknak, vagy éppen megírni az esszéket. Persze néha vannak nehéz időszakok, főleg az elején, de hamar meg lehet szokni és mindenki, még a tanárok is azon vannak, hogy segítsenek ezekben a nehéz időszakokban.

Ha gondolkozol angliai továbbtanulásban, azt ajánlom, időben láss hozzá a dolgokhoz, úgy minden sokkal egyszerűbb lesz, ha nem hagysz mindent az utolsó pillanatra és keresd fel az IEC-t, mert úgy meg aztán szinte semmi dolgod nem lesz, ők mindent elintéznek helyetted.